TÉRKÉP FÓRUM APRÓHIRDETÉS CÉGTÁR
KEZDŐLAP   
Nárai főoldala
Kistérségi Társulás


BEMUTATKOZÁS   
Köszöntő
Falutörténet
Elhelyezkedés
Népesség
Híres szülöttek
Művészek
Civil szervezetek


E-ÖNKORMÁNYZAT   
Alapadatok
Képviselő-testület
Bizottságok
Testületi ülés jegyzőkönyvei
Rendeletek
Önk. szerződések
Hivatal felépítése
Ügytípusok
Hatósági nyilvántartások


INTÉZMÉNYEK   
Óvoda
Iskola
Művelődési ház
Könyvtár
Orvosi rendelés
Egyéb


GAZDASÁG   
Helyi adó
Infrastruktúra
Beruházások
Vállalkozások
Pályázatok
Eladó / kiadó ingatlanok




A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európa Terv keretében valósult meg


Kulturális élet, művészek


Varga László   -   Horváth József   -   Dr. Guttmann Miklós   -   Marosits Mária   -   Péntek László   -   Király Géza


Foglalkozás: Nárai község posztumusz díszpolgára

In memoriam Péntek László *1930. május 31. – + 2010 március 3. Vas megyében, Nárai községben született mint harmadik gyermek, két idősebb és egy fiatalabb lány-testvérrel. Édesapja tejkereskedő volt, aki a gazdáktól begyűjtött tejet főleg a közeli Szombathelyre szállította. A család vagyonosnak számított, édesanyjuk nagy súlyt helyezett arra, hogy gyermekei tanuljanak. Tíz éves korában László a szombathelyi Premontrei Gimnázium tanulója lett. Iskoláit nagy szorgalommal, jó eredménnyel végezte. De mint falusi gyerek sokszor érzett diszkriminációt az akkori „úri” Magyarországon. Ez kritikai érzékét a társadalmi viszonyok, a diszkriminációk és az igazságtalanságok iránt már korán kifejlesztette. 1945-ben a szovjet csapatok bevonulását inkább megszállásként, mint felszabadulásként élte meg. 1948-ban nagyon jó eredménnyel érettségizett, közvetlenül az egyházi iskolák államosítása előtt. Osztálya ezért történelmi osztály lett, azért is, mert két osztálytársát a kommunista diktatúra 1951-ben és 1953-ban kivégezte. A Keszthelyi Főiskolán agrártudományokat kezdett tanulni. De a főiskolát feloszlatták, és mint rossz kádernek a „fordulat éve” után semmi lehetősége sem nyílt a továbbtanulásra. 60 éves édesapjától elvettek mindent, és ott maradt nyugdíj nélkül. A család anyagi helyzete nagyon nehézzé vált. László különböző munkákat vállalt, de 1950-ben behívták katonának. Ott a rossz körülmények között meg-betegedett tüdőbajban. Öt hónapi kezelés után leszerelt, és végre könyvelői állást kapott egy TSZ-ben. Egy párttitkár, aki Budapestre került az állami javak minisztériumába, Lászlót, akit mint jó munkaerőt ismert meg, magával vitte statisztikusnak. Ez helyzetében nagy javulást hozott, be tudott iratkozni egy levelező stúdiumra is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjait Győrben élte át, ahová áthelyezték. A tüntetéseken részt vett, majd november 20-án Nyugatra menekült. Németországba került, a táborélet után pedig Nürnbergbe. Amikor a bajor kultuszminisztériumban Münchenben érettségi bizonyítványa elismerését megkérvényezte, a tisztviselő megemlítette, hogy járt itt már valaki ebből az iskolából. Ez a valaki e sorok írója volt, akit László megkeresett és régi barátságunk megújult. Nürnbergben üzemgazdaságtant tanult és 1960-ban diplomát szerzett. Néhány próbálkozás után a Bertelsmann cégnél Rheda-ban kapott állást, az elektronikus adatfeldolgozás felépítése lett a főfel-adata. Évekkel később az augsburgi Elbeo harisnyagyárban hasonló munkát végzett. 1970-ben önálló cég üzletvezetője lett, majd 1985-től a cég tulajdonosa. Szorgalmas és alapos munkáját mindenütt elismerték. 1995-ben nyugdíjba ment. Feleségét Ortrunt Nürnbergben ismerte meg. Csillának nevezte, és magyar körökben mindenki így ismerte. 1962-ben házasodtak. Két gyermekük született: Márkus 1963-ban, Katalin 1966-ban. Felnőtt gyermekeik két-két unokával ajándékozták meg őket. László – különösen nyugdíjas korában – bekapcsolódott a KMÉM–Magyar Pax Romana munkájába. Részt vett évenként az Innsbrucki Tanulmányi Napokon, a KMÉM pénzügyeit ellenőrizte és a müncheni csoport program-előkészítő bizottságában is dolgozott. Az augsburgi magyarok körében is aktív szerepet játszott. Kritikus, liberális gondolkodású és konstruktív emberként ismertük. Nagyon sokan szerették, jósága, vidám, jó kedélye és kedvessége miatt. Nagyokat tudott nevetni, jó hangulatot teremtve maga körül. Ahol szükség mutatkozott, készségesen segített. Az utolsó években már voltak panaszai, de a végzetes diagnózist másfél esztendeje tudta meg: gyógyíthatatlan betegségben szenved. Több kezelés ellenére állapota egyre rosszabbodott, és elviselhetetlen fájdalmak kínozták. 2011. március 3-án csendesen elhunyt. Búcsúztatása lakhelyén, az Augsburg melletti Diedorfban március 9-én, temetése Nürnbergben március 10-én volt. Péntek László a rendszerváltás utáni években egykori szülői házát, amely néhány háznyira található a templomtól a Kossuth Lajos utcában visszavásárolta, elbontotta, majd egy tejesen új, modern házat épített. Nyugdíjas éveiben sok időt töltött itt, majd támogatókét szülőfaluja közügyei mellé állt. Amíg működött az iskola, a Nárai Tanulókért Alapítvány aktív támogatója volt. Támogatta a templom külső és belő felújításait is. Újraalapította és indította az egykori helyi újságot, a Nárai Hírmondót, amely az ő anyagi támogatásával jelent meg éveken át. Ezenkívül számos kisebb támogatás köthető nevéhez, pl. Náraiért Egyesület, vagy a Sárgaliliom Énekkarok felkarolása, anyagi támogatása Nárai Község Önkormányzata Péntek László részére kimagasló érdemei elismeréséül Nárai község díszpolgára posztumusz kitüntető címet adományoz. Tapasztalatával, tudásával, támogatásával életében szülőfalujának gyarapodását szolgálta. Tevékenységével településünk jó hírnevét terjesztette, emberi magatartásával példaként áll előttünk.
oldal nyomtatása
Nyomtatás
küldje el az oldalt emailben
Küldje el az oldalt emailben
TELEPÜLÉSEK   




HÍREK, FELHÍVÁSOK   
Aktuális
Archívum


AKTUÁLIS   
Programajánló
Újság


KERESŐ   





GASZTRONÓMIA   
Étterem
Söröző, borozó


SZÁLLÁS   
Hotel


GALÉRIA   
Képgaléria és képeslapküldés


VENDÉGKÖNYV   
Írás
Olvasás











 
Látogatók száma:  450958 Impresszum Oldaltérkép E-mail