Híres szülöttek

Hodászy Benjamin, belügyminisztériumi tanácsos. Szenvedélyes természetjáró volt, szabadságát - minden évben egy hónapot – Náraiban töltött, ahol jelentős rovargyűjtést végzett. Bogárgyűjteménye halála után a Természetrajzi Múzeumba került.

Nárai Náray György 1623-ban költözött Légrádra, ahol 1634-ben a délvidék katonai bánjának nevezték ki.
Náray György 1645. április 23-án született a zalai megyei Pálóczon, Náray István és Kórodi Anna evangélikus szülőktől. A család korábbi elvándorlása folytán került Náraiból a Zalai Pálózra.
Egyik legjelentősebb XVII. századi egyházi ének- és dallamgyűjtő, szerző, aki a török dallamvilágból és magyar egyházi énekekből merítve száznál több templomi éneket írt, s valamennyit megzenésítette és ezzel az egész magyar nemzet számára felbecsülhetetlen értékű kultúrmunkát végzett. 1695-ben - mint esztergomi kanonok – kiadta a Lyra coelestis (Mennyei lírák) kottás könyvét, amelyről jelentős Bangha Béla által szerkesztett Katolikus Lexikonban így írnak róla "A Lyra Coelestis valóságos kincsesház". Az énekeskönyv ma a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában tekinthető meg. A ma használatos általános imakönyvek 454 éneke közül 28, azaz több mint 6% e gyűjteményből való! 1699. december 5-én halt meg Nagyszombaton.

Náray Antal, ügyvéd, író. 1795. július 10-én a Tolna megyei Györén született, szegény sorsú nemes szülőktől. A gimnázium után bölcseletet és jogot tanult. Olaszul, franciául ás angolul beszélt. 1826-ban mint ügyvéd Aradon telepedett le. 1841-ben feleségül vette Szuchodolszky Máriát, kitől született fia, Náray Iván, az irodalomban Benedek Aladár névvel ismeretes költőnk. 1870. május 11-én halt meg Pesten. Több verses kötet írt. Ő volt a magyar irodalmárok közt az a személy, aki először fordította magyarra Shakespeare, Romeo és Juliáját. (Buda, 1829). 1870.

Náray Imre 1818. május 18-án született Pécsen, iskoláit ugyanott végezte. 1841-ben Aradon telepedett le, 1842-ben váltójegyző, majd tiszteletbeli megyei alügyész lett. 1848-ban megválasztott megyei első alügyésznek és Arad ágyúztatása miatt a megyei raboknak Szent-Annára leendő átkísérésével bízatott meg. 1849-ben nemzetőri főhadnagy volt és Kossuth Hírlapjának levelezője. A szabadságharc után 1851-1853 között Jozefstadtban volt politikai fogoly. Ahonnét kiszabadulva ügyvédi tevékenységétől eltiltották, ilyen előzmények után az orvosi tanulmányokba fogott, majd a homoeopáthiával foglalkozott, amiért a lipcsei központi hasonszervi tudós társaság munkájáért oklevéllel tüntette ki. Arad népszerű polgárai közé tartozott és az 1881-1884. országgyűlésre képviselőnek is megválasztották. 1882. szeptember 12-én halt meg Aradon.

Náray Iván 1843. szeptember 20-án született Aradon, 1915. november 30-án hunyt el Budapesten. Kiemelkedő alakja a magyar irodalomnak, 1860-1870 körül Benedek Aladár néven közismertté vált. 1873-ban vette feleségül báró Bittner Karolina írónőt. Nyolc év alatt hét verses kötetét adták ki. Költészetét igen eleven fantázia és gazdag hasonlat teszi változatossá, legsikerültebben tolmácsolja a szeretet érzelmét és a fájdalom elégikus hangulatát. Említésre méltó, hogy ő volt az első a magyarok írók közül, kinek műveit két példányban Erzsébet királyné is megrendelte. Az ő fia volt Náray Aurél festőművész.

Náray Aurél autodiakta festő. 1883. február 27-én született Budapesten, ugyanott hunyt el 1948. augusztus 29-én. Bár művészeti iskolába sosem járt, tanítótól sem tanulta a festészetet, ennek ellenére vált ismert festőművésszé. A népéletből merített naturalista életképeket festett. Útmutatói kiváló művészek alkotásai voltak. A Műcsarnokban korán feltűnt tehetségével, bizonyos mértékig Munkácsyra emlékeztető festményeivel. A Spirituális Művészek Szövetségének egyik megalapítója és tagja volt. Az Egyházművészeti Kiállításon oklevelet, a barcelonai világkiállításon pedig ezüstérmet kapott! 1921-1924-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kollektív kiállítást műveiből, 1924-ben az USA-ban járt. Néhány műve a Magyar Nemzeti Galériában van. "Krisztus a tengeren" című képe az Új Magyar Képtárban, több más festménye pedig a Fővárosi Képtárban függ. Főbb művei Csodálatos halászat, Jaurius leánya, Madonna, Jézus a kisdedek között, Liliomok, Jézus a hajóból tanít, Sárga virágok, Utolsó vacsora, Koraőszi hangulat.

Náray Antal vitéz, katonatiszt. 1893. november 26-án született Ópázova községben, 1973. augusztus 3-án hunyt el Budapesten. 1940. novembertől a Legfelső Honvédelmi Tanács vezértitkára, e tisztségében ténylegesen részt vett az ország sorsát alakító politikai döntések meghozatalában. 1929-ben és 1932-ben saját verseire írt dalaival megnyerte az országos dalpályázatot! Ő írta 1940-ben az Erdélyi indulót, és 1941-ben az Előre Bácskába! című indulókat. Több harcászattal foglalkozó könyvet írt.

Náray Zsolt villamosmérnök, fizikus. 1927. augusztus 20-án született Mohácson. Szülei: Náray Lajos, Rüll Mária. Az MTA Automatizálási és Számítástechnikai Bizottság tagja. Kutatási területe: fizika és számítástechnika. A fizikai tudományok kandidátusa (1964), doktor (1970). Akadémiai díj, Kossuth-díj (1963), Állami díj (1983). Főbb művei: Az interferencia jelenség intenzitás függetlenségéről (Jánossy Lajossal, 1957), Nem lineáris fotoeffektus (Farkas Győzővel, 1966), Mérési adatok gyűjtése és feldolgozása a nukleáris fizikában (1968), Laser und ihre Anwendungen (1976).

Náray Péter diplomata, jogász, közgazdász. 1942. szeptember 4.-én született Kézdivásárhelyen (ma Románia). Szülei Náray Béla és Pesti Gabriella voltak. 1988 - 1995 a GATT, illetve WTO genfi titkárságán kereskedelmi politikai elemző. 1995 - 2000 genfi ENSZ – nagykövet.

Enikő Bettina Gy. Náray Magyarországon született 1970-ben, jelenleg Spanyolországban él. Pécsett, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Karán diplomázott 1994-ben. PhD. hallgató Pécsett, majd Madridba kerül egy európai uniós ösztöndíjjal. Nemzetközi kapcsolatok – Külkereskedelem Master elvégzése után egy spanyol-olasz vegyes vállalatnál helyezkedik el, ahol ma nemzetközi igazgatói pozíciót tölt be.

Szabó Sándor 1794. október 2-án született Náraiban. Felesége Keövágó-Eörsi Eörssy Mária Magdolna (Nárai, 1796.02.10 – Nárai, 1832.02.13) volt. Földbirtokos, több vármegye táblabírája, később miniszteri osztálytanácsos volt. Náraiban hunyt el 1871. május 14-én.

Szabó Miklós 1821. november 9-én született Náraiban, földbirtokos nemes családban. Az ügyvédi kamara elnöke, a királyi Kuria elnöke, a Lipót rend lovagja, a Szt. István rend vitéze, államtitkár, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA tagja és mint Horváth Boldizsár igazságügy miniszter barátja a nemzeti liberális demokrácia híve. Ő vitte keresztül hazánkban a bírói függetlenséget, azaz hogy bíró csak megfelelő végzettségű személy lehet.
Előbb Perczel Mór tábornok mellett volt honvéd őrnagy, majd hg. Esterházy Pál a király személye körüli Honvédelmi Minisztériumban alkalmazta. Aradon 12 évi várfogságra ítélik, a kiegyezés után 1867-től – az alkotmányos élet visszaállításával – a hétszemélyes tábla bírájává nevezték ki, országgyűlési képviselő lett, majd igazságügyi államtitkár. 1871-től az újjászervezett királyi tábla elnöke, majd csakhamar a Curia másodelnökévé nevezték ki, majd 1888-ban Perczel Béla halálával, a Curia elnöke lett.

Szabó Imre 1823-ban született, testőr, mérnök, hivatásos katona, aki Aulich, később Görgey seregeiben honvéd őrnagy, Buda ostrománál személyes bátorságával tűnt ki. Büntetése 16 évi várfogság volt, de amnesztiával hamarabb szabadult. Büntetése idejéből 6 évig Kufsteinben volt, ott emléktábla is jelzi a nevét. Rabtársa Vas megyéből, Dukai és Szentgyörgyvölgyi Széll József honvéd őrnagy volt. Szabadulása után évekig országgyűlési képviselő is volt.

Szabó László 1826. június 2-án született Náraiban. Takarékpénztár jogtanácsosa, királyi tanácsos, az ügyvédi kamara elnöke. Felesége Felső-Eőri Nagy Ludovica volt. A jogász pályát választva királyi tanácsos, ügyvédi kamarai elnök lett. Szombathelyen halt meg 1914. június 30-án.

Náray-Szabó Sándor orvos, gyógypedagógus. 1861. február 15-én született Szombathelyen, 1914. november 18-án hunyt el Budapesten. 1884-ben a budapesti egyetemen orvos-doktori oklevelet szerzett, 1886-tól a vallás- és közoktatási minisztérium szolgálatában állt, ahol a gyógypedagógiai ügyekkel foglalkozott. 1912-ben államtitkár lett. 1913-ban vonult nyugalomba. Sokat tett a hazai gyógypedagógia elméleti és intézményes fejlesztése érdekében. Működését külföldön is elismerték. Műveit hazai és külföldi szaklapokban, főleg a Magyar Gyógypedagógiában és a bécsi Eosban tette közzé.

Náray-Szabó Jenő törvényszéki elnök, kamarás. Szombathelyen született 1865. február 14-én, ugyanott hunyt el 1947. december 16-án. A szintén jogász pályát választó kiemelkedő tudású ember, később királyi törvényszéki elnök lett.

Náray-Szabó László földbirtokos, ügyvéd, az Ügyvédi Kamara elnöke, Takarékpénztár jogtanácsosa, kormányfőtanácsos, királyi tanácsos, a Felsőház tagja, Vas vármegyei törvényhatóság bizottságának örökös tagja. 1868. július 20-án született Szombathelyen. A középiskolát a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte, Bécsben és Budapesten jogot hallgatott, megszerezte az ügyvédi diplomát és 1894-től Szombathelyen mint gyakorló ügyvéd működött. Lakása a Széchenyi u. 1 szám alatt volt. Kezdettől fogva tevékenyen kapcsolódott be Szombathely város és Vas vármegye gazdasági társadalmi és kulturális életébe és különösen a kommunizmus bukása utáni években szerzett nagy érdemeket a keresztény és nemzeti gondolat jegyében megindult társadalmi szervezkedés megerősítésével. A Felsőháznak 1935-tól volt tagja a vidéki ügyvédi kamarák támogatása révén. Az Ügyvédi Gyám és Nyugdíjintézet ig. tagja, a szombathelyi Tkp. Jogtanácsosa, a vasvmegyei Kaszinó Egyesület társelnöke, a Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület elnöke és sok más társadalmi és kulturális egyesület és intézmény vezetője, a legfelsőbb kormányzói elismerés tulajdonosa. Szombathelyen halt meg, 1945. március 18-án. Az általa építtetett családi kriptában nyugszik Náraiban.

Náray-Szabó István egyetemi tanár, akadémikus, a kristálykémia egyik úttörője, Széchenyi díjas. Szombathelyen született 1899. július 20-án, 1972. szeptember 16-án hunyt el Budapesten. Világhírű kristálykémikus, akadémikus, a szervetlen kémia tudósa, a kristálykémia hazai megalapítója és művelője. Fiziko-kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1945-1948), a kémiai tudományok doktora (1957). Foglalkozott a beton optimális kötési viszonyainak vizsgálatával. Saválló betonféleséget és mozaikparketta-ragasztó eljárást talált fel. Főbb művei: Fizikai kémia (Erdey-Grúz Tiborral, Schay Gézával, Bp., 1939), Atomok, molekulák, kristályok (BP., 1942), Szervetlen kémia (I-III., Bp., 1956-58, németül: 1960, oroszul: 1969), Szilikátüvegek fizikai tulajdonságai Bp., 1961) Kémia (Bp., 1967, átdolgozott kiadását sajtó alá rendezte Fischer Herbert, Bp., 1973).

Dr. Náray-Szabó Gábor kémikus, egyetemi tanár, helyettes államtitkár, akadémikus, 1943. március 11-én született Budapesten. Szülei: Náray-Szabó István és Dobay Dorottya..
Az MTA Fizikai-Kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottság tagja. 1981- a Magyar Kémikusok Egyesületének elnökségi tagja, 1990-97 elnök, 1990-94 a MTESZ elnöke, 1987-90 az Európai Kémikus Egyesületek Szövetségénél főtitkár, 1982-99 az Elméleti Szerveskémikusok Világszövetségének elnökségi tagja, 1991 - 1999 a Mérnökszervezetek Világszövetségének v. b. tagja. Kutatási területe: elméleti kémia, számítógépes molekulatervezés. Az elektrosztatikus enzimkatalízis elméletének egyik kidolgozója. A biológiai tudományok kandidátusa (1973), a kémiai tudományok doktora (1983), 1990-98 az MTA levelező tagja, 1998- rendes tagja, MTESZ-díj (1990). Főbb műve: Applied Quantum Chemistry (társszerző).